A tanulók aktív tevékenységére épülő szövegfeldolgozás. Feladattípusok

     A szövegértés-szövegalkotás együttes fejlesztése leginkább a gyermekek gyakorlati tevékenységét igénylő feladatokkal, feladatsorral történhet, melyek összeállításakor figyelembe kell venni a szövegfeldolgozás célját, a konkrét szöveg jellemzőit.

A feladatok összeállításához válogathatunk a 2. fejezetben bemutatott kooperatív technikákból. Az alábbiakban az ott találhatókon túl megnézünk néhány olyan feladattípust, mely kimondottan az anyanyelvi kompetencia szövegértés-szövegalkotás kompetenciaterületének fejlesztésére alkalmas. Természetesen aszerint válogassunk közülük, milyen szövegtípus feldolgozására készülünk az adott órán. A feladatok egy részét Tóth Beatrix szövegértést fejlesztő gyakorlataiból (Tóth Beatrix 2006), de más forrásokból Katonáné, Piskoltiné 2011) is válogattam. Ezek általam továbbfejlesztett vagy átalakított változatai, saját feladataim és fentebb még nem említett kooperatív technikák is fellelhetők közöttük. (Zárójelben szerepeltetjük, hogy az óra melyik részében alkalmazzuk.)

• Belső hang (gondolat-kihangosítás): Arra kérjük a gyerekeket, hogy a történet egy adott mozzanatában képzeljék bele magukat egy-egy szereplő helyzetébe, és fogalmazzák meg, mit gondolhat éppen akkor. Történhet szóban vagy írásban. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Csillagvita: Érvek-ellenérvek ütköztetésére szolgáló technika. Adott kérdés, probléma megvitatására szolgál. Mellette érvel: Ellene érvel:

• Dramatizálás (színjáték): A történet egy párbeszéd nélkül íródott eseménymozzanatát, mozzanatait kell a párnak vagy csoportnak előzetes felkészülés után párbeszéddel eljátszani. Egyszerű példa: A királyfi találkozott egy anyókával. Illendően köszönt neki. Az anyóka kedvesen fogadta a királyfi köszönését. > – Jó napot öreganyám! – Neked is édes fiam! (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Érvek kártyán: A tanító egy ellentmondásos témát ismertet az osztállyal, vagy a történet valamely szereplőjének viselkedésével kapcsolatban tesz fel egy eldöntendő kérdést. Ez után két részre osztja az osztályt a két lehetséges álláspont képviseletére. A diákok ezután érveket írnak a kártyára, utána csoportgyűlést tartanak, ahol közreadják érveiket. Felírják egy lapra a számukra legmeggyőzőbb 4-5 érvet, mely leghatásosabban támogatja a csoport számára kijelölt álláspontot. Folytatódhat a játék a két oldal összegyűjtött érveinek ütköztetésével. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Értékelő „saláta”: A kockázáshoz hasonlóan az órának, a szövegnek, a szereplőknek, a szereplők viselkedésének vagy a csoport munkájának az értékelésére alkalmazhatjuk. Zöld papírlapokra ráírjuk a befejezendő mondatokat, majd a lapokat egymásra gyűrjük olyan módon, hogy azok egyenként levehetők és együttesen salátaformájúak legyenek. Akinek dobják a gyerekek a salátát, az levesz egy levelet és befejezi a mondatot.
  
  
• Gondoltam…Nem gondoltam…: A szöveg megismerése után vagy a reflektálás részben jól használható arra, hogy a tanulók előfeltevéseiket szembesítsék a szöveg tartalmával.
  
  
• Igen, Nem, Nem ad rá választ a szöveg: A szövegértési kompetenciáról kaphatunk visszajelzést a Jelentésteremtés vagy a Reflektálás szakaszban. Az alábbi táblázatban X-szel jelöljék a gyerekek a véleményüket:
  
  

.

.

(A táblázat sorainak számát szükség szerint változtatjuk.)

• Jóslás:

1. Cím alapján (Ráhangolás, jelentésteremtés.)
   
   
2. Kulcsszavak, kulcskifejezések alapján: a szöveg megismerése előtt néhány, a szövegben fellelhető kulcsszót, kulcskifejezést (szereplők, eseménymozzanat, helyszín, stb.) adunk meg, amelyek alapján meg kell jósolni, miről fog szólni a történet. A szöveggel való megismerkedés után összehasonlítjuk az olvasottakat a jóslatokkal. (Ráhangolás.)
   
   
3. Jóslás szakaszos szövegfeldolgozással: A szöveggel nem egészében ismerkedünk meg, hanem mindig csak egy-egy szakaszt olvasunk fel belőle. A szakaszok végén megjósoltatjuk a gyermekekkel, szerintük hogyan fog folytatódni. A jóslás után felolvassuk a következő részt, összevetjük a jóslatokkal. Utána ismét jóslás, felolvasás, összehasonlítás egészen a végéig. Olyan helyeken érdemes az felolvasást megszakítani, ahol valamilyen fordulópont várható és akár többféle folytatás is elképzelhető. (Jelentésteremtés.)

• Képzeld el!: Az élményt kínáló szövegek szinte mindegyikénél alkalmazhat, képzelet- és kreativitást fejlesztő feladat. A történet végével a szereplők élete legtöbbször nem zárul le. Ezért kérhetjük a gyerekeket, képzeljék el és fogalmazzák meg az addigi események ismeretében, hogyan folytatódhat a történet. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Képzelt riport: Készítsenek riportot a csoport tagjai a történet főszereplőjével! Tegyenek fel kérdéseket a tetteivel kapcsolatban. Válasszák ki, aki az adott szereplőt személyesíti meg, a csoport többi tagja riporterként kérdezzen úgy, hogy mindenki tegyen fel 1 kérdést! Bemutatásnál a szereplő kiül egy székre az osztály elé, társai mellé állnak és felteszik kérdéseiket. A riportalany minden kérdésre próbál ésszerű választ adni. (Reflektálás.)
  
  
• Kockázás: Egy kockára, befejezetlen mondatokat ragasztunk fel. A gyerekeknek azt a mondatot kell befejezniük, amely az eléjük ledobott kocka legfelső oldalán van. Pl.: Azért tetszett a mai óra, mert … A mai órán megtanultam, hogy… A mai órán a tanító néni/bácsi… A mai órán a csoport tagjai… Szerintem a mai óra… Jobban örültem volna, ha… A főhős helyesen cselekedett, mert… Szerintem ez a történet… Azért tetszett ez a mese/történet, mert… Jó lett volna, ha…. stb. Ezek a mondatok szolgálhatják az órának, a szövegnek, vagy a csoport munkájának az értékelését. Már első osztálytól alkalmazható. (Reflektálás.)
  
  
• Némajáték: A mese, történet egy-egy jelenetét kell csak mozdulatokkal, szavak nélkül eljátszani a csoportoknak. A többiek, vagy a következő csoport próbálja kitalálni, melyik részt játszották el. (Reflektálás.)
  
  
• Ördög-angyal: Dramatikus játék, melynek során egy gyerek képviseli a történet szereplőjét, akinek valamilyen problémával kapcsolatosan döntést kellene hoznia. Társai, mint ördögök és angyalok segítik, hogy dönteni tudjon. Felváltva kap tanácsokat az ördögtől, és az angyaltól. Azok a gyerekek, aki az „ördögi” tanácsokat adják, negatív (nem becsületes, de könnyebben kivitelezhető) tanácsaikkal próbálják a döntéshozatalra rávenni a szereplőt. Az angyalok képviselik a jót, az egyenes utat. A főszereplőnek magának kell eldöntenie, hogy kinek a tanácsát fogadja meg. (Jelentésteremtés, reflektálás)
  
  
• Ötujjas mese: Öt mondatban kell összefoglalni a történet, mese tartalmát. (Reflektálás.)
  
  
• Szerep a falon: A (fő)szereplő(k) sziluettjét felrajzoljuk csomagolópapírra. Kijelöljük, melyik csoport milyen színt használjon. A csoportok minden tagja beír a saját színével legalább egy-egy olyan tulajdonságot a sziluett(ek)be, ami szerinte jellemző a szereplő(k)re. Utána közösen értékeljük a csoportok munkáját. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Szereplőskála: Csoportban, párban vagy egyéni véleménynyilvánítás formájában is alkalmazhatjuk. A történet szereplőit a tanulók véleményüknek megfelelően helyezik el a legellenszenvesebbtől a legrokonszenvesebbig meghúzott vízszintes vonalon, skálán. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Szerintem/Szerintünk igen, mert… Szerintem/Szerintünk nem, mert…: Leírunk a feladatkártyára/ feladatlapra egy megállapítást a szöveggel kapcsolatban. Alá kerül a két nyitott végű mondat. A gyerekeknek azt a mondatot kell megfelelő indoklással befejezni, amely a véleményüket tükrözi. Elsősorban a Reflektálás szakaszában lehet alkalmazni, hogy információt nyerjünk szöveg mélyebb értelmének befogadásáról. Egyéni, páros és csoportmunkában is végeztethető a feladat.
  
  

Változata: Ha csoportmunkában alkalmazzuk, akkor az Ablak technikával (lásd:  old.) is variálhatjuk. Az ablak négy sarkába kerül a tanulók egyéni véleménye, majd a középső részbe a konszenzussal kialakított.

Változata 2. : Egy tárgyat (labdát) dobálunk a gyerekeknek, akik a felvetett problémáról, eseményről, személyről elmondják véleményüket. Felváltva kell érvelniük a dolgok mellett és ellen. Pl.: szerintem helyesen cselekedett XY mert,…… Szerintem nem cselekedett helyesen XY mert,………. (Reflektálás.)

• Szinkronizálás (kihangosítás): A mese, történet minden szerepére kettős szereposztást alkalmazunk. Az azonos szerepet játszók egyike némán játszik, a másik tag adja a szereplő hangját, vagyis ő beszél. Szoros együttműködést kíván a gyerekektől, kiválóan fejleszti a szociális kompetenciákat. (Reflektálás.)
  
  
• Történetkeret: Hiányos szöveget töltenek ki a tanulók egyénileg, párban vagy csoportban, mely összefoglalja az olvasottak tartalmát. Pl.: A történet ……………..játszódik. Főszereplője………………….., aki……………………. A problémát az okozza, hogy………………… Ezután…………………. A történet azzal ér véget, hogy……………………… (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Történettérkép: Össze kell gyűjteniük a tanulóknak az olvasottakkal kapcsolatban az alábbiakat: helyszín(ek), idő, főszereplő(k), a probléma, legfontosabb események, befejezés/megoldás. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Vallatószék: Önként vállalkozó gyermeket leültetünk az osztállyal szemben. A többieknek kérdéseket kell feltenniük neki történetben tanúsított viselkedésével kapcsolatban. A kérdésekre úgy kell a vallatószékben ülőnek felelnie, hogy csak igazat válaszolhat. Kiválóan alkalmas arra, hogy mélyebben feltárjuk a történet, mese adott szereplőjének motivációit, magatartásának valódi okait. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Vak kéz: A történetet négy részre osztjuk. A négyfős csoportok tagjai egy-egy részletet kapnak a történetből. A tanulók először elolvassák a saját részüket, majd minden csoporttag a saját szavaival meséli el társainak. Az elmondás alapján megbeszélik a szöveg lehetséges sorrendjét. Ezután a tankönyv szövege alapján ellenőrzik, jól dolgoztak-e? Utána elolvassuk/felolvassuk a szöveget. (Jelentésteremtés)
  
  
• Véleménykártya: A reflektálás szakaszában érdemes alkalmazni. Kártyákat készítünk, melyre egy-egy megkezdett mondat kerül, amit a mese vagy elbeszélés tartalma, a szereplők viselkedése ismeretében a tanulóknak kell befejezni. A kártyák a tanítónál vannak, a gyerekek a tartalmukat nem ismerik. Jelentkezés alapján húznak a kártyákból, és a megkezdett mondatot elolvasva befejezik azt.