1. képolvasás 2. hívókép 3. hangelvlasztás 4. hangoztatás, hangelemzés 5. hangfelismerés 6. összevonás 7. hang-etű megfeleltetés

OLVASÓJÁTÉKOK

SZÓTAGOK, SZAVAK OLVASÁSA

• Kockázás: Az egyik kockán mássalhangzók vannak, a másikon magánhangzók. Össze kell olvasni és értelmes szóvá kiegészíteni. Ahány szót tud mondani a gyerek, annyi pontot kap.

• Betűszörny: A három lapozható részből álló „szörnyön” mindig új betűkombináció tűnik fel. El kell olvasni hangosan és eldönteni, hogy szó vagy nem szó.

• Szóbingó: A tanító ugyanazt a lapot osztja ki mindenkinek. A – 3—6 sorból és oszlopból álló – táblázatban szavak vannak, egy-egy szónak több alakja is szerepelhet, többször is. (Célszerű az aktuális olvasmány fontos gyakori szavait beírni a táblázatba.) A tanító egyenként hangoztatja a szavakat, a gyerekek áthúzzák a papírjukon, ha megtalálták. Akinek először lesz – ez esetben – 4 áthúzott szava egymás alatt, mellett vagy átlósan, bemondja a Bingó-t, és nyert. Több fordulót is lehet játszani ugyanazzal a lappal.

• Kincskereső: Az osztályterem különböző pontjain szókártyákat dugunk el. Ezek a kincsek, amelyeket a gyerekeknek meg kell keresniük. Ha megtalálnak egyet, el kell olvasniuk. Az lesz a nyertes, aki a legtöbb kincset találta meg. Csoportok is versenyezhetnek egymással.

• Szóverseny: A tanító 4-5 fős csoportokra osztja a gyerekeket, akik oszlopokban sorakoznak fel. A tanító az első oszlop elején álló gyereknek mutat egy szókártyát. Ha 3 másodperc alatt elolvassa, a csoportja pontot kap. Ha nem sikerül, nincs pont, s a gyerek a sor végére megy. Ezután a tanító a következő csoporthoz lép. Az a csoport győz, amelyik a legtöbb pontot gyűjti össze.

• Kártya: Páros játék. 30—40 kártya kell  hozzá, melyeken szótövek és toldalékok vannak. Mindkét gyereknek 10—10 kártyát kell  osztani, a  többit  középre    Először  megnézik: tudnak-e  a  kártyáikból toldalékos szót összerakni. Ha igen, az asztalra teszik és elolvassák. Ezután  az  egyik  gyerek húz a  középre tett  pakkból  egy kártyát. Ha  talál  olyan  szót vagy toldalékot  a sajátjai között, amihez illik, lerakja mindkettőt  helyes  sorrendben  és  felolvassa  a  toldalékos szót. Ha hibátlan volt, elrakhatja, ha nem, a kártyacsomag aljára kell tennie. Ha elfogytak a lapok középről, egymástól kell húzni. Az győz, akinek előbb elfogy minden lapja..

MEMORY

• betű és hívókép
• kisbetű és nagybetű
• szótag és kép
• azonos szótagok
• szó és kép
• azonos szavak
• szókapcsolatot alkotó szavak (ravasz róka, éhes farkas)

SZÓSZERKEZETEK, MONDATOK OLVASÁSA

• Visszhangjáték: a tanító szószerkezeteket, rövid mondatokat olvas

           folyékonyan, a gyerekek visszhangozzák.

• Más bőrében: A gyerekek  szószerkezetek  vagy  rövid  mondatok olvasását gyakorolják úgy, hogy kártyát húznak, amelyen az áll, kinek a bőrébe kell bújniuk olvasáskor (anya, rendőr, Micimackó, Füles). Egy-egy szószerkezetet többféleképpen is felolvashatnak attól függően, hogy pl. Micimackó vidám, kíváncsi vagy megbántódott.

• Forgószél: Szókártyákból mondatokat kell összeállítani párban. Majd az egyik gyerek huny, addig a másik megcserél két szókártyát. Társának meg kell találni, mit kevert össze a „forgószél”. Ezután szerepet cserélnek.

SZÖVEGOLVASÁS

• Megvagy!: A tanító szándékosan mást olvas. Aki elsőnek jelzi a hibát, pontot kap. Nehezebb változat: csak akkor jár a pont, ha a következő szó elolvasása előtt jelzik a hibát.

• Folytasd!: A tanító csoportokra  osztja  a  gyerekeket, és  megszámozza a csoportokat. Elkezdi olvasni a szöveget, a gyerekek követik az olvasását. Amikor a tanító először megáll, az egyes számú csoportnak kell felolvasni a következő szót. Ha hibátlanul sikerül, pontot kapnak. A következő alkalommal a kettes számú csoporton a sor. Az a csoport győz, amelyik a legtöbb pontot gyűjti össze.

• Olvasószínház: Az olvasmányok párbeszédes részeinek, ill. csak párbeszédből álló rövid szövegeknek a dramatizáló olvasása. Addig kell gyakorolni a kapott szerep mondatainak olvasását, amíg folyékonyan nem megy. A felkészülés kombinálható a visszhangjátékkal, amit egy jól és kevésbé jól olvasó gyermek játszhat együtt.

A tanulók aktív tevékenységére épülő szövegfeldolgozás. Feladattípusok

     A szövegértés-szövegalkotás együttes fejlesztése leginkább a gyermekek gyakorlati tevékenységét igénylő feladatokkal, feladatsorral történhet, melyek összeállításakor figyelembe kell venni a szövegfeldolgozás célját, a konkrét szöveg jellemzőit.

A feladatok összeállításához válogathatunk a 2. fejezetben bemutatott kooperatív technikákból. Az alábbiakban az ott találhatókon túl megnézünk néhány olyan feladattípust, mely kimondottan az anyanyelvi kompetencia szövegértés-szövegalkotás kompetenciaterületének fejlesztésére alkalmas. Természetesen aszerint válogassunk közülük, milyen szövegtípus feldolgozására készülünk az adott órán. A feladatok egy részét Tóth Beatrix szövegértést fejlesztő gyakorlataiból (Tóth Beatrix 2006), de más forrásokból Katonáné, Piskoltiné 2011) is válogattam. Ezek általam továbbfejlesztett vagy átalakított változatai, saját feladataim és fentebb még nem említett kooperatív technikák is fellelhetők közöttük. (Zárójelben szerepeltetjük, hogy az óra melyik részében alkalmazzuk.)

• Belső hang (gondolat-kihangosítás): Arra kérjük a gyerekeket, hogy a történet egy adott mozzanatában képzeljék bele magukat egy-egy szereplő helyzetébe, és fogalmazzák meg, mit gondolhat éppen akkor. Történhet szóban vagy írásban. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Csillagvita: Érvek-ellenérvek ütköztetésére szolgáló technika. Adott kérdés, probléma megvitatására szolgál. Mellette érvel: Ellene érvel:

• Dramatizálás (színjáték): A történet egy párbeszéd nélkül íródott eseménymozzanatát, mozzanatait kell a párnak vagy csoportnak előzetes felkészülés után párbeszéddel eljátszani. Egyszerű példa: A királyfi találkozott egy anyókával. Illendően köszönt neki. Az anyóka kedvesen fogadta a királyfi köszönését. > – Jó napot öreganyám! – Neked is édes fiam! (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Érvek kártyán: A tanító egy ellentmondásos témát ismertet az osztállyal, vagy a történet valamely szereplőjének viselkedésével kapcsolatban tesz fel egy eldöntendő kérdést. Ez után két részre osztja az osztályt a két lehetséges álláspont képviseletére. A diákok ezután érveket írnak a kártyára, utána csoportgyűlést tartanak, ahol közreadják érveiket. Felírják egy lapra a számukra legmeggyőzőbb 4-5 érvet, mely leghatásosabban támogatja a csoport számára kijelölt álláspontot. Folytatódhat a játék a két oldal összegyűjtött érveinek ütköztetésével. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Értékelő „saláta”: A kockázáshoz hasonlóan az órának, a szövegnek, a szereplőknek, a szereplők viselkedésének vagy a csoport munkájának az értékelésére alkalmazhatjuk. Zöld papírlapokra ráírjuk a befejezendő mondatokat, majd a lapokat egymásra gyűrjük olyan módon, hogy azok egyenként levehetők és együttesen salátaformájúak legyenek. Akinek dobják a gyerekek a salátát, az levesz egy levelet és befejezi a mondatot.
  
  
• Gondoltam…Nem gondoltam…: A szöveg megismerése után vagy a reflektálás részben jól használható arra, hogy a tanulók előfeltevéseiket szembesítsék a szöveg tartalmával.
  
  
• Igen, Nem, Nem ad rá választ a szöveg: A szövegértési kompetenciáról kaphatunk visszajelzést a Jelentésteremtés vagy a Reflektálás szakaszban. Az alábbi táblázatban X-szel jelöljék a gyerekek a véleményüket:
  
  

.

.

(A táblázat sorainak számát szükség szerint változtatjuk.)

• Jóslás:

1. Cím alapján (Ráhangolás, jelentésteremtés.)
   
   
2. Kulcsszavak, kulcskifejezések alapján: a szöveg megismerése előtt néhány, a szövegben fellelhető kulcsszót, kulcskifejezést (szereplők, eseménymozzanat, helyszín, stb.) adunk meg, amelyek alapján meg kell jósolni, miről fog szólni a történet. A szöveggel való megismerkedés után összehasonlítjuk az olvasottakat a jóslatokkal. (Ráhangolás.)
   
   
3. Jóslás szakaszos szövegfeldolgozással: A szöveggel nem egészében ismerkedünk meg, hanem mindig csak egy-egy szakaszt olvasunk fel belőle. A szakaszok végén megjósoltatjuk a gyermekekkel, szerintük hogyan fog folytatódni. A jóslás után felolvassuk a következő részt, összevetjük a jóslatokkal. Utána ismét jóslás, felolvasás, összehasonlítás egészen a végéig. Olyan helyeken érdemes az felolvasást megszakítani, ahol valamilyen fordulópont várható és akár többféle folytatás is elképzelhető. (Jelentésteremtés.)

• Képzeld el!: Az élményt kínáló szövegek szinte mindegyikénél alkalmazhat, képzelet- és kreativitást fejlesztő feladat. A történet végével a szereplők élete legtöbbször nem zárul le. Ezért kérhetjük a gyerekeket, képzeljék el és fogalmazzák meg az addigi események ismeretében, hogyan folytatódhat a történet. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Képzelt riport: Készítsenek riportot a csoport tagjai a történet főszereplőjével! Tegyenek fel kérdéseket a tetteivel kapcsolatban. Válasszák ki, aki az adott szereplőt személyesíti meg, a csoport többi tagja riporterként kérdezzen úgy, hogy mindenki tegyen fel 1 kérdést! Bemutatásnál a szereplő kiül egy székre az osztály elé, társai mellé állnak és felteszik kérdéseiket. A riportalany minden kérdésre próbál ésszerű választ adni. (Reflektálás.)
  
  
• Kockázás: Egy kockára, befejezetlen mondatokat ragasztunk fel. A gyerekeknek azt a mondatot kell befejezniük, amely az eléjük ledobott kocka legfelső oldalán van. Pl.: Azért tetszett a mai óra, mert … A mai órán megtanultam, hogy… A mai órán a tanító néni/bácsi… A mai órán a csoport tagjai… Szerintem a mai óra… Jobban örültem volna, ha… A főhős helyesen cselekedett, mert… Szerintem ez a történet… Azért tetszett ez a mese/történet, mert… Jó lett volna, ha…. stb. Ezek a mondatok szolgálhatják az órának, a szövegnek, vagy a csoport munkájának az értékelését. Már első osztálytól alkalmazható. (Reflektálás.)
  
  
• Némajáték: A mese, történet egy-egy jelenetét kell csak mozdulatokkal, szavak nélkül eljátszani a csoportoknak. A többiek, vagy a következő csoport próbálja kitalálni, melyik részt játszották el. (Reflektálás.)
  
  
• Ördög-angyal: Dramatikus játék, melynek során egy gyerek képviseli a történet szereplőjét, akinek valamilyen problémával kapcsolatosan döntést kellene hoznia. Társai, mint ördögök és angyalok segítik, hogy dönteni tudjon. Felváltva kap tanácsokat az ördögtől, és az angyaltól. Azok a gyerekek, aki az „ördögi” tanácsokat adják, negatív (nem becsületes, de könnyebben kivitelezhető) tanácsaikkal próbálják a döntéshozatalra rávenni a szereplőt. Az angyalok képviselik a jót, az egyenes utat. A főszereplőnek magának kell eldöntenie, hogy kinek a tanácsát fogadja meg. (Jelentésteremtés, reflektálás)
  
  
• Ötujjas mese: Öt mondatban kell összefoglalni a történet, mese tartalmát. (Reflektálás.)
  
  
• Szerep a falon: A (fő)szereplő(k) sziluettjét felrajzoljuk csomagolópapírra. Kijelöljük, melyik csoport milyen színt használjon. A csoportok minden tagja beír a saját színével legalább egy-egy olyan tulajdonságot a sziluett(ek)be, ami szerinte jellemző a szereplő(k)re. Utána közösen értékeljük a csoportok munkáját. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Szereplőskála: Csoportban, párban vagy egyéni véleménynyilvánítás formájában is alkalmazhatjuk. A történet szereplőit a tanulók véleményüknek megfelelően helyezik el a legellenszenvesebbtől a legrokonszenvesebbig meghúzott vízszintes vonalon, skálán. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Szerintem/Szerintünk igen, mert… Szerintem/Szerintünk nem, mert…: Leírunk a feladatkártyára/ feladatlapra egy megállapítást a szöveggel kapcsolatban. Alá kerül a két nyitott végű mondat. A gyerekeknek azt a mondatot kell megfelelő indoklással befejezni, amely a véleményüket tükrözi. Elsősorban a Reflektálás szakaszában lehet alkalmazni, hogy információt nyerjünk szöveg mélyebb értelmének befogadásáról. Egyéni, páros és csoportmunkában is végeztethető a feladat.
  
  

Változata: Ha csoportmunkában alkalmazzuk, akkor az Ablak technikával (lásd:  old.) is variálhatjuk. Az ablak négy sarkába kerül a tanulók egyéni véleménye, majd a középső részbe a konszenzussal kialakított.

Változata 2. : Egy tárgyat (labdát) dobálunk a gyerekeknek, akik a felvetett problémáról, eseményről, személyről elmondják véleményüket. Felváltva kell érvelniük a dolgok mellett és ellen. Pl.: szerintem helyesen cselekedett XY mert,…… Szerintem nem cselekedett helyesen XY mert,………. (Reflektálás.)

• Szinkronizálás (kihangosítás): A mese, történet minden szerepére kettős szereposztást alkalmazunk. Az azonos szerepet játszók egyike némán játszik, a másik tag adja a szereplő hangját, vagyis ő beszél. Szoros együttműködést kíván a gyerekektől, kiválóan fejleszti a szociális kompetenciákat. (Reflektálás.)
  
  
• Történetkeret: Hiányos szöveget töltenek ki a tanulók egyénileg, párban vagy csoportban, mely összefoglalja az olvasottak tartalmát. Pl.: A történet ……………..játszódik. Főszereplője………………….., aki……………………. A problémát az okozza, hogy………………… Ezután…………………. A történet azzal ér véget, hogy……………………… (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Történettérkép: Össze kell gyűjteniük a tanulóknak az olvasottakkal kapcsolatban az alábbiakat: helyszín(ek), idő, főszereplő(k), a probléma, legfontosabb események, befejezés/megoldás. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Vallatószék: Önként vállalkozó gyermeket leültetünk az osztállyal szemben. A többieknek kérdéseket kell feltenniük neki történetben tanúsított viselkedésével kapcsolatban. A kérdésekre úgy kell a vallatószékben ülőnek felelnie, hogy csak igazat válaszolhat. Kiválóan alkalmas arra, hogy mélyebben feltárjuk a történet, mese adott szereplőjének motivációit, magatartásának valódi okait. (Jelentésteremtés, reflektálás.)
  
  
• Vak kéz: A történetet négy részre osztjuk. A négyfős csoportok tagjai egy-egy részletet kapnak a történetből. A tanulók először elolvassák a saját részüket, majd minden csoporttag a saját szavaival meséli el társainak. Az elmondás alapján megbeszélik a szöveg lehetséges sorrendjét. Ezután a tankönyv szövege alapján ellenőrzik, jól dolgoztak-e? Utána elolvassuk/felolvassuk a szöveget. (Jelentésteremtés)
  
  
• Véleménykártya: A reflektálás szakaszában érdemes alkalmazni. Kártyákat készítünk, melyre egy-egy megkezdett mondat kerül, amit a mese vagy elbeszélés tartalma, a szereplők viselkedése ismeretében a tanulóknak kell befejezni. A kártyák a tanítónál vannak, a gyerekek a tartalmukat nem ismerik. Jelentkezés alapján húznak a kártyákból, és a megkezdett mondatot elolvasva befejezik azt.

2.2.7. Technikák, feladattípusok

1. Ráhangolódás (R)

Ebben a szakaszban történik az adott témával kapcsolatos előismeretek felidézése, a motiváció, a problémafelvetés.

1. Jelentésteremtés (J)

Ebben a fázisban kerül sor az új ismeret feldolgozására, megértésére, az új és régi ismeretek összekapcsolására.

1. Reflektálás (R)

Ebben a szakaszban történik az új ismeretek megszilárdítása. A diákok megosztják egymással a gondolataikat, saját nyelvükön megfogalmazva az új információkat, gondolatokat, melyek a korábbi ismeretek átstrukturálódásához vezetnek.

A alábbiakban – a teljesség igénye nélkül – olyan kooperatív technikákat és egyéb, a kooperatív tanulásszervezés folyamán alkalmazható feladattípusokat mutatunk be, melyek kiválóan alkalmasak a szövegértés-szövegalkotás, anyanyelvi tapasztalatszerzés gyakorlatában is.

• Ablak: 4+1 részre osztunk a csoportoknak úgy egy-egy lapot, hogy a középső, 5. kis ablak üresen maradjon. A négy szélső ablakot és a csoporttagokat 1-4-ig beszámozzuk. A beszámozott részekbe írják az egyes csoporttagok elképzeléseiket az adott témáról, majd utána a középső részbe a közösen kialakított csoportvélemény kerül.
  
  
• Anagramma: Név, fogalom, stb. összekevert betűiből kell értelmeset összerakni.
  
  
• Csoportinterjú: A csoport minden tagja kérdéseket tesz fel aki a csoport minden tagjának.
  
  
• Csoportszóforgó: A csoportok a szóforgó szabályainak megfelelően számolnak be az adott témáról, kérdésről, feladatról. (Szóforgót lásd lentebb!)
  
  
• Diákkvartett: Minden csoport tagjai és a csoportok is 1-4-ig számot vagy A, B, C, D jelet kapnak. A tanító feltesz egy kérdést. A csoporttagok megbeszélik, ellenőrzik egymás közt, hogy valóban mindenki tudja a választ. A tanító kijelöli vagy valaki kihúzza , melyik jelű tanuló melyik asztalnál válaszol. A választ a többi vagy kijelölt csoport értékeli. Ezután jön a következő kérdés, és így tovább.
  
  

Változata: Csak a csoporttagok kapnak számot vagy jelet. A válaszadáskor a tanító kijelöli a válaszadókat. Pl.: Álljanak fel a 3-as számúak. Mindegyikük elmondja a csoport által megbeszélt megoldást. Fontos: a tanítói reakció minden formáját visszatartjuk, amíg minden kijelölt tagot meg nem hallgattunk, csak utána értékelünk.

• Egyetértés-játék: Alkalmazható párokban és csoportokban. Lényege, hogy a tanulók olyan állítást kell, hogy megfogalmazzanak a témával, szöveggel kapcsolatban, mellyel mindannyian egyet tudnak érteni. A mondat mindig így kezdődik: Egyetértünk abban, hogy…
  
  
• Ellenőrzés párban: A diákok párban dolgoznak. A pár egyik tagja megoldja a feladatot, másik figyeli a munkáját, segít és ellenőriz. Ha nem tudnak megegyezni, segítséget kérnek a csoport másik párjától (ha így sem tudnak egyezségre jutni, segítséget kérnek a tanártól). A következő feladatnál szerepcsere.
  
  
• Füllentős: Minden csoport vagy diák megfogalmaz a témával kapcsolatban 2 igaz és 1 hamis állítást. Az egyik csoport vagy diák felolvassa az állításait, a többi csoport vagy csoporttag megállapodik, melyik a hamis állítás.
  
  
• Fürtábra (szóháló, pókháló, gondolattérkép): Olyan grafikus szervező, mely egy adott témával kapcsolatos információk, fogalmak és a köztük lévő kapcsolatok ábrázolására is alkalmas. Lehet asszociatív vagy hierarchikus elrendezésű. Készülhet frontálisan, egyénileg, párban vagy csoportban. A téma kulcsszavát pirossal a táblára, csomagolópapírra vagy lapra írjuk, de körbekerítéssel is kiemelhetjük. Ezt követően írják oda a tanulók azokat a szavakat, amelyeke a kulcsszóról eszükbe jutnak. A gondolatok közötti kapcsolatokat összekötéssel jelöljük. Hierarchikus fürtábra esetén a kapcsolatok alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyokat jelölnek.
  
  

Ha párban vagy csoportban készül, akkor a párok illetve csoportok tagjai saját külön színnel dolgozzanak, hogy mindenki valóban részt vegyen a munkában.

• Gondolkodj, beszéld meg! (Kupaktanács): A felvetett problémán mindenki egyénileg elgondolkodik. Ezután páronként is megbeszélik. A két pár (csoport közösen is megvitatja a problémát. Közös álláspontot alakítanak ki.

•         Háromlépcsős interjú:  A csoporttagok A, B C, D jeleket kapnak.

• „A” tanuló elmondja ismeretét „B” tanulónak, „C” elmondja „D”-nek.
• „B” tanuló elmondja ismeretét „A” tanulónak, „D” elmondja „C”-nek.
• „A” tanuló elmondja a „B”-től hallottakat „C”-nek és „D”-nek - „B” figyeli és ellenőrzi.
• „B” tanuló elmondja a „A”-tól hallottakat „C”-nek és „D”-nek - „A” figyeli és ellenőrzi.
• „C” tanuló elmondja a „D”-től hallottakat „A”-nak és „B”-nek - „D” figyeli és ellenőrzi.
• „D” tanuló elmondja a „C”-től hallottakat „A”-nak és „B”-nek - „C” figyeli és ellenőrzi.
• Igaz – hamis: A tanító állításokat fogalmaz meg az adott témával, szöveggel kapcsolatban. A csoportok eldöntik, hogy azok igazak vagy hamisak.
  
  
• Indián beszélgetés: A diákoknak saját szavaikkal újra meg kell fogalmazni azt, amit az előttük szóló mondott, utána tehetik hozzá saját mondandójukat. A következő saját mondandója előtt a lehető legpontosabban elismétli az előtte szólóét, és így tovább.
  
  
• Jut eszembe…: Szabad asszociációs gyakorlat. A tanító kezdi a játékot egy Jut eszembe… kezdetű mondattal, amelyet az adott téma, szöveg, vagy a szövegtartalommal kapcsolatos szóval fejez be. Például: Jut eszembe a szeretet. Labdát, plüssjátékot dob annak, akitől a folytatást várja (vagy megállapodunk abban, hogy sorban haladunk). Az első tanuló folytatja: Jut eszembe a szeretetről…az anyukám. Most már ő adja tovább a labdát a következőnek, aki folytatja: Jut eszembe anyukámról …az apukám., és így tovább.
  
  
• Kerekasztal: A szóforgó írott változata, amikor a csoporttagok egy lapot körbeadva jegyzik le gondolataikat. A lapon már szereplő gondolat (szó, fogalom, stb.) nem szerepelhet újra, mindenkinek mást kell írnia! (Ha közösen ellenőrizzük a megoldást, akkor időt takarítunk meg, ha miközben az első csoport felolvassa, mit írtak náluk a csoporttagok, a többi csoport szóvivője kipipálja, ami náluk is szerepel, és mikor rájuk kerül a sor, már csak azt olvassák fel, ami újdonság a többiekéhez képest.)
  
  
• Ki vagyok én?-játék: Egy önként vállalkozó tanuló kihívunk a tábla elé. A háta mögé a táblára felteszünk egy szókártyát vagy felírunk egy szót. A többieknek olyan jellemzőket kell mondaniuk, de egyszerre csak egyet, amelyből kitalálhatja, ki ő? Fogalmak, tárgyak, személyek, stb. esetén is alkalmazható. Például a szó a táblán: IGE. Jellemzők lehetnek: Szófaj vagy. T-hanggal is végződhetsz. Ragozni lehet téged. Cselekvést is jelenthetsz. stb.
  
  
• Változata: A vállalkozó tanuló szókártyán megkapja kinek (minek) kell lennie, majd neki saját magát úgy jellemezni, hogy a többiek ki tudják találni, ki ő?
  
  
• Mozaik: Négy részre osztunk egy arra alkalmas témát, a csoporttagok egyet-egyet kapnak önálló feldolgozásra. Ha elkészültek, mindenki megtanítja csoportjából a többieket a saját résztémájára.
  
  

Változat: A részfeladatokat egy-egy csoport kapja, és a közös kidolgozás után tanítják egymást a csoportok.

• Páros szóforgó: A tanulók csoporton belül páronként cserélik ki a gondolataikat megadott témában. Megadott idő után vagy jelre abbahagyják. Csoportonként egy vagy az osztályból néhány tanulót meghallgatunk arról, mit mesélt neki a párja.
  
  
• Plakát: Kijelölt témában a csoporttagok/csoportok különböző színnel dolgoznak csomagolópapíron.
  
  
• Sarkok: Nevezzük el a sarkokat! A diákok eldöntik, melyik sarkot választják. A kialakult csoportok megbeszélik a választásukat. A csoportok ismertetik érveiket a többi csoporttal.
  
  
• Szakértői mozaik: A csoporttagok és az asztalok A, B, C, D jelet kapnak. Az új ismereteket négy részre osztjuk. Az azonos jelűek ugyanazt a részt adjuk oda, és a jelüknek megfelelő asztalhoz kell költözniük. Egyénileg elolvassák, majd közösen megbeszélik, megtanulják az olvasottakat. Meggyőződnek arról, hogy mindenki megértette és el tudja mondani a tanultakat. Így ők a téma szakértőivé válnak. Visszatérnek az eredeti csoportjukhoz és megtanítják a többiekkel a saját feldolgozott anyagrészüket.
  
  
• Szóforgó: A csoporttagok az óramutató járásával megegyező irányban haladva mondják el gondolataikat az adott témáról vagy a feladatban meghatározott szempont szerint. A forgóra szánt időt vagy a forgások számát előre megadhatjuk.
  
  
• TTM (Eredetileg KWL, Know, Want to know, Learn): A gyerekek egyénileg háromoszlopos táblázatot készítenek. Az oszlopok fejlécébe a Tudom, Tudni akarom, Megtanulom szavak kerülnek. A témával kapcsolatos meglevő ismereteit mindenki az első oszlopba jegyzi röviden. A másodikba írja le azt a kérdést, kérdéseket, ami a témával kapcsolatban érdekli. A téma, szöveg feldolgozása után a harmadik részbe kerül, mely kérdésekre kapott választ.
  
  
• Véleményvonal: A tanító olyan módon készteti állásfoglalásra a tanulókat, hogy felvetett probléma megoldásának két ellentétes álláspontját határozza meg. Ezt a táblára felrajzolt vízszintes szakasszal szemlélteti. Elmondja a tanulóknak, hogy milyen állásfoglalást jelent a szakasz két végpontja. A tanulók ezután gondolkodnak a felvetett problémán, majd mindannyian a táblára helyeznek egy korongot, képet, stb., így képviselve álláspontjukat. Így szemléletes képet kaphatunk az osztály véleményéről.
  
  
• Venn-diagramm (halmazábra): Szintén grafikus szervező, mely két vagy több téma, fogalom összehasonlítására alkalmas. Az egyedi jellemzők a metszeten kívülre, a közösek az egymást átfedő metszetbe kerülnek.
  
  
• INSERT: A hatékony olvasást és gondolkodást elősegítő interaktív jegyzetelési eljárás (Interactive Noting System for Effective Reading and Thinking). Lehetővé teszi, hogy a tanulók olvasás közben az új információkat a meglevő ismereteik kontextusában értelmezzék. Egyben lehetőséget nyújt arra is, hogy jelezzék, ha a ismert illetve az új információval kapcsolatosan kérdésük van. Olvasás közben jelekkel látják el saját belátásuk szerint a szövegrészeket. Jelek és jelentésük:
• : tudtam, gondoltam

    +    : nem tudtam (új információ)

     -     : másképp tudtam

    ?     : kérdésem van

Kisebbeknél az életkori sajátosságra való tekintettel először érdemes a nem tudtam, kérdésem van jelekkel kezdeni, majd fokozatosan bevezetni a többit.

! Ismeretközlő szöveg feldolgozása

• Cél: Ez az a szövegtípus, amivel a gyerekeket tanulni tanítom, hiszen az információkat gyűjtjük ki a szövegből. A lényeglátásra tanít. Későbbi írásbeli szövegalkotáshoz, fogalmazáshoz elengedhetetlen, hiszen ezek azok, amelyek legtöbbször egy algoritmus alapján épülnek fel. KÖZÉPPONTJÁBAN AZ INFORMÁCIÓK ÁLLNAK, MELYEKET KIEMELÜNK, VISZONYAIT FELTÁRJUK, ÚJ KAPCSOLATOKAT HOZUNK LÉTRE ÉS ELRAKTÁROZZUK.

• Fajtái:
• Elbeszélő, leíró
  • Fekete István regényei
• Szépirodalmi, publicisztikai, tudományos alapú
• A két modell egyikével dolgoztatom fel.

• Előkészítő rész:
  • legyenek személyes élmények felidézései
  • a gyerekekben lévő tudásanyagot hozzuk elő = nézzük meg, mire építhetünk
  • beszélgetéssel, fürt ábra, pókháló ábra à (élménytechnikák)

• Cím vizsgálat:
  • egy cím címke jellegű => utal a helyszínre, időre, szereplőkre, cselekményre, műfajra is. Érdemes jósoltatni. (Reklám jellegű cím = figyelemfelkeltés a cél)

• Ismerkedés a szöveggel:
  • néha olvasással a legjobb
  • a gyengébben olvasókat magam köré gyűjthetem, nekik én olvasom fel
  • olvasó párok: ha a jól olvasó már végzett, akkor felolvashatja a társának

• Szó és kifejezéskészlet magyarázata:
  • Nem maradhat ismeretlen szó

• Feldolgozás:
  • Mindennek középpontjában a feldolgozás áll
  • Új információkkal kell nagyon alaposan dolgozni
  • Feladattípusok: (a szöveg álljon a középpontban)
    • gyűjtsenek lényeges és lényegtelen információkat a szövegből
    • adatok csoportosítása, vagy kiegészítése
    • logikai viszonyok feltárása. ok-okozat, rész-egész
    • szövegtagolási feladatok
    • tégy fel lényeges kérdéseket adatokra
      • meg tudod-e a szövegből azt, hogy…?
    • feleletválasztásos kérdések
    • igaz-hamis állítások és indoklás
    • tételmondatok a bekezdésekhez
    • vázlatkészítés
    • képek, ábrák, és azok értelmezése
    • szöveg-átalakítások
    • cselekedtetés: játsszuk el, rajzoljuk le
    • audiovizuális eszközök: magnó, video, DVD
      • rövid legyen (max. 5 min.)
      • bővíti a szövegben tanult ismereteket, vagy legalább igazodik hozzá
      • óra végén majd beszéljük meg
    • legyen könyvajánlás, ha a gyerek még olvas hozzá, akkor azt díjazzuk, vagy előzetes gyűjtőmunka
    • van-e saját élménye?
    • riport, interjú készítése
    • jegyzetelés: első lépéseit tesszük meg azzal, hogy közösen gyűjtjük ki leírhatjuk a lényeges információkat. Leírhatjuk a füzetbe, de azt is közösen. A vázlatkészítés is egyfajta lépcsőfok a jegyzeteléshez !

Szövegfeldolgozás

A szövegfeldolgozás funkciói:

• Személyiségformálás
  • minden könyv hat a személyiségre
• Az esztétikum befogadása
  • elsősorban a szépirodalmi művek, de mindegyik
• A nyelvismeret fejlesztése
  • szókincsbővítés
• Az olvasóvá nevelés
  • elsősorban a felolvasás alapozza, a szövegértő olvasás és az olvasás technikájának fejlettsége juttatja el a gyereket az olvasóvá váláshoz
• Az önálló tanulási képesség alapozása
  • ki kell tudni emelni a szövegből a lényeget => összefüggések felfedezése => következtetés stb.
• A műelemzés előkészítése
  • a felső tagozatos irodalomtanítást alapozzuk
• A tudatos szövegbefogadás fejlesztése
  • az olvasottak beépülése a tudatba

Részenkénti szövegfeldolgozás:

• Egy olvasókönyvi szöveget részekre osztok, és a részeket külön-külön dolgozom fel
• Egyértelműen jól részekre osztható szövegeknél használom
  • helyszín alapján, időpontok alapján, illetve ha több szálon fut a cselekmény, ha a szöveg hosszú, és a gyerek számára átláthatatlan
• A szépirodalmi szövegeknél használjuk inkább
• Alsóbb évfolyamoknál gyakrabban használom
• Előnyei: A gyerekeknek egyszerre csak kis v. rövid szövegrészben kell tájékozódnia

Alaposabban lehet az elemzést elvégezni => a mélyebb szövegstruktúrát is könnyebb feltárni

• Hátrányai: Elveszhetek az apró részletekben

Ha nem érek a szöveg végére, a szöveg szétesik

A részenkénti szövegfeldolgozás menete:

1. Előkészítés (elemei szabadon felcserélhetőek)
   • Jelentések meghallgatása
   • házi feladat ellenőrzése
   • helyes ejtési gyakorlat (függjön össze a szöveggel)
     • alsóbb évfolyamokban nehezen olvasható szavakat kigyűjteni és begyakoroltatni
   • Játék (A szöveg befogadását készítse elő)
   • Ismétlés – Előzetes ismeretanyag felidézése
   • Célkitűzés („A mai órán a Kismalac és a farkasok című mesével…”
   • Címjóslás
   • Ha az első megértést gátolja a szövegben lévő sok ismeretlen szó, akkor azokat itt kell megmagyaráznom (ez ritka)
   • Nagyon jó, ha ez a rész motiváló, játékos, várakozást kelt a gyerekekben

1. Ismerkedés a szöveggel
   • Bemutató olvasás !
     • Csak és kizárólag a tanító végezheti
     • Ezt sokszor többet használjuk
     • Szépirodalmi szövegeknél biztosan ezt használjuk (az esztétikai

élmény miatt)

• A bemutató olvasásra nagyon fel kell készülni, tükör előtt be        

kell gyakorolni, sorkihúzóval bejelölni, hogy hol fogok

kitekinteni

• Közben sohasem járkálhatok, állva v. ülve végzem (meseszék

meseszőnyeg)

• Ne legyen színpadi kiselőadás, ne legyen eltúlzott
• A gyerekek könyve nyitva és csukva is lehet
• A bemutató olvasáshoz megfigyelési szempontot adni szigorúan

tilos. – a gyerek egészében szeretné bef. a szöveget

• Néma olvasás !
  • Néma olvasást használok általában az ismeretközlő szövegeknél,

a publicisztikai szövegeknél, de használhatok a szépirodalmi

szövegeknél is

• Inkább 3.-4. évfolyamban

II/1. Spontán reakciók meghallgatása

• Az olvasásélmény utáni első reakciók, melyek feltörnek a gyerekekből
• : Hú, nekem ezt már olvasta az anyukám
• Hallgassunk meg minél többet
• Amikor olyan átütő, megrázó stb. szöveggel van dolgunk, gyakran spontán reakció a csend, ekkor várjunk egy kis ideig…
  • Kinek tetszett? (szig. tilos megkérdezni, hogy kinek nem)
• 2-3 percig tart

II/2. Elsődleges megértés ellenőrzése (szabadon választható el is hagyható)

• DE némaolvasás után mindenképpen kötelező
• 2-3 globális tartalomra vonatkozó kérdést teszek fel
  • Hol, mikor játszódik? Kik a szereplői? Max 1-2 cselekménymozzanatra stb. Részletekre kérdezni szig. tilos!

• Szövegfeldolgozás

III/1. Részekre osztás

• feloszthatom makro-szerkezetiegységekre
  • Bevezetés, tárgyalás, befejezés
  • Így ritkán szoktuk
• feloszthatom mikro-szerkezetiegységekre
  • Bekezdésekre tagolás
  • 5-6 résznél többre ne osszuk fel

• Néma újraolvasással, 3.-4. osztályban részekre osztás önállóan: jelöld be az egyes részek határait; felírok egy vázlatot és az alapján kell részekre osztani
• Húzd alá a számodra ismeretlen szavakat a néma újraolvasásnál
• Általában szakaszosan haladunk az olvasással, egy adott rész végénél megállunk és bejelöltetjük

III/2. Egy rész feldolgozása

1. A részcélkitűzés
   • : Figyeld meg mi történt Ferkóval a dinnyeföldön
2. Újraolvasás
   • : Géza, kezdd olvasni a szöveget!
   • csak jól olvasó gyerekkel olvastathatok
   • kijelöltem a részhatárt
3. Kérdések és válaszok segítségével megbeszéltetjük a tartalmat, stílust stb.
   • általában kérdéseket teszek fel, lineárisan haladok a szövegben
     • ide hozhatok be akár feladatlapot, differenciált csoportmunkát
   • ha eddig nem tettük meg, megbeszélhetjük az ismeretlen szavakat
4. Részösszefoglalás
   • foglaljuk össze egy mondatban, hogy mi történt ebben a részben
   • vagy fogalmazzunk vázlatpontokat
     • „milyen címet adtál ennek a résznek

Minden részen így kell végighaladni!

1. Szintetizálás

• Újra egyben dolgozom a szöveggel
• Hogyan: pl. képek, kulcsmondatok segítségével sorba rendezés, tartalommondás, újraolvasás

1. Házi feladat feladása és értékelés
   • Értékelés személyre szabott

A globális szövegfeldolgozás menete:

1. Előkészítés (elemei szabadon felcserélhetőek)

• Jelentések meghallgatása
• házi feladat ellenőrzése
• helyes ejtési gyakorlat (függjön össze a szöveggel)
  • alsóbb évfolyamokban nehezen olvasható szavakat kigyűjteni és begyakoroltatni
• Játék (A szöveg befogadását készítse elő)
• Ismétlés – Előzetes ismeretanyag felidézése
• Célkitűzés („A mai órán a Kismalac és a farkasok című mesével…”
• Címjóslás
• Ha az első megértést gátolja a szövegben lévő sok ismeretlen szó, akkor azokat itt kell megmagyaráznom (ez ritka)
• Nagyon jó, ha ez a rész motiváló, játékos, várakozást kelt a gyerekekben

1. Ismerkedés a szöveggel

• Bemutató olvasás
  • Csak és kizárólag a tanító végezheti
  • Ezt sokszor többet használjuk
  • Szépirodalmi szövegeknél biztosan ezt használjuk (az esztétikai

élmény miatt)

• A bemutató olvasásra nagyon fel kell készülni, tükör előtt be        

kell gyakorolni, sorkihúzóval bejelölni, hogy hol fogok

kitekinteni

• Közben sohasem járkálhatok, állva v. ülve végzem (meseszék

meseszőnyeg)

• Ne legyen színpadi kiselőadás, ne legyen eltúlzott
• A gyerekek könyve nyitva és csukva is lehet
• A bemutató olvasáshoz megfigyelési szempontot adni szigorúan

tilos. – a gyerek egészében szeretné bef. a szöveget

• Néma olvasás
  • Néma olvasást használok általában az ismeretközlő szövegeknél,

a publicisztikai szövegeknél, de használhatok a szépirodalmi

szövegeknél is

• Inkább 3.-4. évfolyamban

II/1. Spontán reakciók meghallgatása

• Az olvasásélmény utáni első reakciók, melyek feltörnek a gyerekekből
• : Hú, nekem ezt már olvasta az anyukám
• Hallgassunk meg minél többet
• Amikor olyan átütő, megrázó stb. szöveggel van dolgunk, gyakran spontán reakció a csend, ekkor várjunk egy kis ideig…
  • Kinek tetszett? (szig. tilos megkérdezni, hogy kinek nem)
• 2-3 percig tart

II/2. Elsődleges megértés ellenőrzése (szabadon választható el is hagyható)

• DE némaolvasás után mindenképpen kötelező
• 2-3 globális tartalomra vonatkozó kérdést teszek fel
  • Hol, mikor játszódik? Kik a szereplői? Max 1-2 cselekménymozzanatra stb. Részletekre kérdezni szig. tilos!

III. Szövegfeldolgozás

• Végig a szöveg globális vizsgálata zajlik adott szempontok alapján
  • epikai műveknél: szereplők, hely, idő, cselekmény
  • lírai műveknél: képek, hangulatok, érzelmek, nyelvi akusztikai réteg: refrén, rím
  • ismeretterjesztő szövegeknél: információk, adatok, tények vizsgálata, kulcsszavak keresése stb.
• Mindenképpen megtörténik a lényegkiemelés (tanulság
• Lineárisan haladunk a szövegben

1. Szintetizálás

• Újra egyben dolgozom a szöveggel
• Hogyan: pl. képek, kulcsmondatok segítségével sorba rendezés, tartalommondás, újraolvasás

1. Házi feladat feladása és értékelés
   • Értékelés személyre szabott